Helyszín: Budapest, Kossuth Lajos tér (a Kossuth szobor előtti sátorban)
Időpont: 2011. október 23., 10.00–14.00


Magyar és külföldi alkotók műveiből válogatott irodalmi összeállítással idézzük meg az 56-os szabadságharc hangulatát a forradalmi események egykori helyszínén, a Kossuth téren. A versek és színdarabrészletek mellett az eseményeket átélők visszaemlékezéseit, személyes történeteit is megelevenítik színművészeink, elhangzanak naplórészletek, töredékek a forradalom külföldi visszhangjának dokumentumaiból, írók-politikusok híressé vált idézetei, amellyel a budapesti eseményeket éltették, méltatták.

Az irodalmi részleteket és visszaemlékezéseket színművészeink elevenítik meg. Közreműködnek: Palcsó Tamás, Szente Vajk, Czvetkó Sándor, Előd Álmos, Laklóth Aladár, Náray Erika és Szatmári Attila. Az Olvasóliget moderátorai Filippinyi Éva és Liptay Katalin, a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetői. Az irodalmi összeállítást a forradalmi események résztvevőivel való beszélgetés teszi még izgalmasabbá: az Olvasóliget vendége lesz Dózsa László és Zsille Gábor.

A részletes program ide kattintva érhető el.


Egy kis előzetes az Olvasóligetben elhangzó alkotásokból:


Örkény István: Fohász Budapestért
/részlet/

A kerek világon minden térképen és glóbuszon, ma átírják nevedet, Budapest. Ez a szó már nem egy várost jelöl. Budapest ma annyit tesz, hogy hősiesség. Budapest, minden nyelvén a világnak azt jelenti: hűség, önfeláldozás, nemzeti becsület. Minden ember, aki szereti szülővárosát, azt kívánja: légy te is olyan, mint Budapest.

Jobbágy Károly
A rádió mellett
/részlet/


…Mások csodálják bátorságunk
mi meg naponta meghalunk,
dzsida, s golyó veri át hátunk,

de megmutatjuk a világnak,
hogy mikor mindenki lapul
s csak a "rádiók kiabálnak,

mint akinek már mindenképpen
minden mindegy, hát Életet
adunk Szabadságért cserébe.

És ha a Sors minket így büntet,
mert hogy tűrtünk tíz éven át,
felmutatjuk véres fejünket,

s tudjuk, hogy mindent megbocsát.

Budapest, 1956. október 29.
Irodalmi Újság, 1956. november 2.

Egy 11 éves pesti kisfiú naplója   
1956. X. 25. csütörtök

Harc a Parlamentnél, Gerőt felmentik, az oroszok megadják magukat

25-én reggel már a felnőttek munkába mentek, de nekünk nem kellett iskolába menni. Még mindég hallatszott a lövés. A rendőrök már haza mertek menni. A stúdió végleges megtisztogatására most délelőtt került sor. Délelőtt Gyulival játszottunk. Ekkor lövöldözéseket hallottunk. A Parlament előtt hatalmas tűzharc volt. Kérték, hogy Gerő mondjon le, azonban nem mondott le.

Ekkor a tüntetők kérték az Országház tetején lévő vörös csillag eltávolítását, ezt meg is tették. Ekkor a ÁVH-sok és az oroszok a tüntetőkre lőttek. Ekkor a sok ember egyszerre lehasalt, majd felkelt. Akik meghaltak vagy megsebesültek azok a földön maradtak. Hatalmas vérfürdő volt. A harc többnyire géppuskázásból állt, azonban az oroszok többször tankokból lőttek. A Parlament ablakai a nagy légnyomástól porrá törtek. Több mint ezer halott volt. A kanálisokba esővíz módjára csurgott a vér. Ez a harc végül is Gerőt lemondásra késztette.

A harc az orosz csapat megadásával, magyar győzelemmel végződött. A házakra kitűzték a nemzetiszín zászlót, melyből a címert kivágták. Az elesettek emlékére pedig fekete zászló is ott lobogott minden ház kapuja fölött. Anyukám azt mondta, hogy a Parlament előtti harc alatt a Külker minisztérium pincéjében voltak. Este a kimenési és csoportosulási tilalom ellenére is a közelben tüntetést rendeztek, énekelték a Himnuszt, és egy Kossuth dalt.

Zbigniew Herbert: A magyaroknak

Kezünket kinyújtva
állunk a határon
s a levegőből roppant zsinórt
fonunk nektek testvérek
az elfúló kiáltás
s a görcsbe rándult öklök
haranggá jajdulnak s a szív
nem verhet riadót
a véres kövek kérnek
haldokló vizek kérnek
s mi állunk a határon
csak állunk a határon
állunk a józan ész
jól-fontolt határán
innen nézzük a tűzvészt
halálba bámulunk
1956.

Lengyelből fordította: Gömöri György



Dr. Norbert Wójtowicz: A lengyel társadalom reakciója az 1956-os magyarországi forradalmi eseményekre – Adományok

Az utcákon fellelhető számos perselybe szinte mindenki adakozott. Varsó utcáin perselyek állta a következő felirattal: „A magyaroknak szánt gyógyszerre.”

Az emberek megálltak, továbbmentek. Ki mennyit tudott, adakozott. Jelen voltam az egyik ilyen persely ürítésénél. A sok papírpénz mellett egy boríték is feküdt. Benne 50 złoty és egy ákombákkal írt levélke a következő szöveggel: „úgy volt, hogy anyukám macit vesz nekem, de neked budapesti kislány sokkal nagyobb szükséged van erre a pénzre. Krisztinka Varsóból”.
A Nowa Huta-i 6 éves Janusz Stepien, saját játékait és egy doboz pralinét hozott a magyar gyerekeknek.

Ezek nem olyan tárgyak voltak, amiktől az adományozók szabadulni akartak. A szükséget szenvedő magyaroknak mindenki segíteni akart, anyagi lehetőségeit figyelembe véve.

A Kołobrzeg melletti Złotów nem nagy középiskolájának diákjai 1956 decemberében 40 ruhákat tartalmazó csomagot küldtek Magyarországra.
A wroclawi Dél-Sziléziai Operettben elhatározták, hogy a Viktória és a huszár darab bevételét a magyar lakosság támogatására fordítják éppúgy, mint a Wroclawi Opera Aida előadásának bevételét.

Nyugdíjasok jöttek, akik nyugdíjuk egy részét ajánlották fel a következő szavak kíséretében: „Megkaptam a nyugdíjamat, felét a magyar gyerekeknek adom.”
(Cséby Géza fordítása)




Szabó László Dezső
Október 23.
/részlet/

…A Rádióhoz, stúdióba!”
„Vesszen Gerő, a gaz áruló!”
A forró éjszakában indult
Véres útjára száz golyó.
Én is rohantam, és jött Csepel,
Katonák, lányok, asszonyok,
Rendőrök, munkások, ezren, ezren,
Igaz és bátor magyarok.
És sztrájk is indult. Árva népünk
Kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden,
De feltámadott Magyarország!
Aranybetűkkel, vérrel írva,
Új, nagy fejezetet nyitottunk
Ország-világ történetében:
Szabadságunkat marokra fogtuk!
Új eszme ragyog fenn az égen,
Dátum született a világon,
Mely tűzbe hoz ma minden szívet:
Szabad október 23!

1956. október 27.