Emlékünnepség a Műegyetemen

Helyszín: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1111 Budapest, Műegyetem rakpart 3-9.)
Időpont: 2013. október 22., 15:00

A hagyományos megemlékezésen azok előtt a fiatalok előtt tisztelgünk, akik 57 évvel ezelőtt, a szabadságért való hősies kiállásukkal a forradalmi események elindítói lettek.

Az eseményen Péceli Gábor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora mond köszöntőt, majd Hajtó Ödön, a „Műegyetem 1956” Alapítvány kuratóriumának elnöke – aki maga is a forradalmi események résztvevője volt – beszédében idézi fel az egykori történéseket.

Az eseményen beszédet mond dr. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára.

Az ünnepségen Karacs Mónika és társulata színpadi előadással emlékezik meg a forradalmi eseményekről.

Az ünnepség végén Beethoven Egmont nyitányának hangaira a hősi halottak emléktáblájánál koszorút helyeznek el Magyarország Kormánya, a Műszaki Egyetem, a „Műegyetem 1956" Alapítvány, a Rákóczi Szövetség, valamint Újbuda Önkormányzatának nevében. A műsor után az érdeklődők kötetlen beszélgetésen vehetnek részt volt egyetemistákkal és a forradalom eseményeinek szemtanúival.

A koszorúzást követően, 16 óra 30 perckor a Rákóczi Szövetség szervezésében, az egykori eseményekre emlékezve fáklyás felvonulás indul a Bem térre. A Bem szobornál 17 órakor kezdődő ünnepségen a Rákóczi Szövetség emlékezik a forradalom hőseire. A szerezők várják a helyszínre a megemlékezőket.

1956. október 22-én a különböző egyetemek küldötteiket a Budapesti Műszaki Egyetemre irányították, ahol a két kar hallgatói nagygyűlést hirdettek 15 órára, a megelőző hetek eseményei ugyanis arra indították a diákságot, hogy az oktatáspolitikával szembeni elégedetlenségüknek az egyetem vezetősége és diáktársaik előtt adjanak hangot. A gyűlés, amelyen 4-5 ezren vettek részt, kimondta a csatlakozását a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyeséges Szövetsége (MEFESZ).

Az éjszakába nyúló tanácskozáson elfogadott tizenhat pontos határozatuk többek között követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását Magyarországról, a magyar–szovjet kapcsolatok egyenrangúságának felülvizsgálatát a be nem avatkozás elve alapján, a több párt részvételével zajló általános és titkos választásokat, a vélemény- és szólásszabadságot, és szolidaritást hirdetett a lengyel néppel. Az elfogadott határozat azt tükrözi, hogy a korábbi, csupán a diákság helyzetének javítását célzó elképzeléseiket felváltották az általános demokratizálódást szolgáló, valamint a nemzeti függetlenséggel kapcsolatos követeléseik.

A műegyetemi hallgatók az október 23-ra virradó hajnalon elhatározták, hogy délután Budapest utcáira tüntetéseket szerveznek, amelyek célja egyrészt a lengyel nép iránti szolidaritás kinyilvánítása, másrészt követeléseik nyomatékosítása. Október 23-án az egyetemen nem volt tanítás. Délutánra, a Bem szobor elé meghirdetett tüntetésüket a pártvezetőség az utolsó pillanatban engedélyezte. A Műegyetem udvaráról induló felvonuláshoz egyre többen és többen csatlakoztak, a hallgatók röplapokat osztottak, és némán, jelszavak nélkül vonultak. A Petőfi szobor előtt találkoztak az ELTE és a műszaki egyetemek hallgatói, és együtt vonultak a Bem térre, hogy kifejezzék a lengyel események iránti szolidaritásukat. Három órakor, a Bem–szobor talapzatán állva Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke felolvasta a szervezet kiáltványát a tömegnek, a diákok pedig a tizenhat pontot. Ezután Zbigniew Herbert lengyel író is köszöntötte a forradalmi ifjúságot, majd Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, és a diákok megkoszorúzták a szobrot.

A jelenlévők létszáma ekkor már 50.000 fő volt. A nemzeti színű zászló közepéből a szovjet mintájú címert kivágták, ami hamarosan a forradalom szimbólumává vált. A tüntetés a beszédek elhangzása után nem oszlott fel, hanem a menet a Margit hídon át a Parlamenthez indult, ahol egyes források szerint már 200.000 főre duzzadt.